Pszichológia

Az emlékezés és zavarai
Versek és emlékek

Nap nap után előfordul velünk, hogy hiába próbálunk felidézni valamit emlékezetünkben, nem sikerül. Nem jut eszünkbe, pedig annak idején tudtuk, megtanultuk. Az emlékezetnek elválaszthatatlan társa, kísérője a felejtés, amely – ezt előre kell bocsájtanunk – többnyire ugyanolyan természetes folyamat, mint felidézés. Nem túlzás, ha azt mondjuk: a felejtés az emlékezés legnagyobb segítője.


Az öregedés és az öregség néhány pszichodinamikai vonása

..Elleng a néma. kék idő. koraősz csillan. a hajam" - József Attila e soraival váltommeg magam is belépörriet abba a tartományba. amely már számomra sem távoli. idegen világ - nem is csupán elvont lélektani értekezés tárgya -. hanem közelítő valóság. Klinikus pszichológus vagyok. Ez meghatározza nézőpontomat. Szemléletmódomat. Bár tisztelem a nagy számok érvényességével igazolt emberi jelenségeket és törvényszerüségeket, elfogadom a ..statisztikai átlagos" fontosságát, mégis az individuum. A páratlanul egyszeri személyiség lelki mozgás-folyamatainak vonzásában élek és dolgozom: inkább azokat az erőfolyamatokat és történéseket kutatom, amelyek a mindnyájunk számára látható. tapasztalható öregségi jelenségeket létrehozzák. Formálják, amelyekből a szubjektiv életérzés ered. függetlenül attól. milyen objektív tények. körülmények adottak az idősödő ember életében.

A szóbeli érintkezés, a beszéd és kódrendszere, a nyelv az ember legsajátosabb érintkezési módja. Míg a legtöbb állati hang csupán érzelmi állapotokat közöl, az emberi beszéd tanult képesség, és a legfinomabb, legbonyolultabb információ továbbítására is alkalmas. Minden direkt kommunikációt kísér egy vele szoros összefüggésben álló, indirekt kommunikáció is: a metakommunikáció, vagyis a közlésen túli közlés is. A metakommunikatív üzenetek párhuzamosan működnek a szóban közöltekkel, mintegy minősítik azokat. Az alább sorba vett lélektanilag tárgyalt kommunikációs csatornáink leírását egy-egy vers is követi. Vers és lélektan kapcsolódik össze bennük, szerepelnek ezek, más hasonló témájú költemények között, a nemrégen Maszkod mögé címmel a Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent -  verses kötetemben is, melyhez dr. Bagdy Emőke írta a bevezetőt. Minden lélektan iránt érdeklő  és a verseket is kedvelő olvasónak szeretettel ajánlom a könyvemet.

Piroska első ízben azzal a panasszal jelentkezett, hogy nincsen orgazmusa, noha eddig volt. A házasélete egyébként rendezett, férjét szereti. 35 éves, főiskolai végzettségű, jelenleg gyermekgondozási segélyen otthon van. Közel tíz esztendőn keresztül tartott a kapcsolatunk, több felvonásban, volt, amikor évekig nem találkoztunk, aztán, ha valami nehézség támadt barokkos lelkében, akkor ismét járt rövid terápiákra. A nincsen orgazmusom probléma, mint többnyire más nők esetében is, voltaképp csak elfedett valamit, a felszínen ez volt érzékelhető és megfogalmazható. De mélyebbre ásva egyéb zavarok vagy görcsök derültek ki.

Mohás Lívia: „Nem ez az egyedüli világ, amit látunk” | Hegyvidék újság

Mohás Lívia. pszichológus, író

A szerelemmel a pszichológia eddig meglepően keveset foglalkozott. A legtöbb leírás még abból a korból származik, amikor a pszichológia spekulatív jellegű volt, és az önmegfigyelés, az inspekciós volt a fő módszer. Ennek a helyzetnek valószínűleg két fő oka van. Egyik az, hogy a szerelem a modern – tehát empirikus, tapasztalati megismerésre törekvő – pszichológusszámára nem vizsgálható. Nem lehet laboratóriumi körülmények között előállítani, és a szerelmesek közül sem lehet kiválasztani olyan csoportot, amelyik az állapot ismérveit egyformán tartalmazza. A másik ezzel rokon nehézség:nem lehet pontosan meghatározni, mi is a szerelem. Mindenki tudja, hogy a szerelem más, mint a szeretet, aminek sokféle válfaja és megjelenési formája van, és más, mint a szexuális gerjedelem vagy kívánság, ami ugyanakkor a szerelemnek alkotórésze. Valószínűleg a fő nehézség a meghatározás pontatlanságaiban rejlik. Ezt fokozza az, hogy a világnyelveken nem választható olyan élesen szét a szerelemé a szeretet fogalma, mint a magyarban. A világnyelvekben, amelyeken a pszichológiai gondolkodás, kutatás és publikációk túlnyomó többsége történik,illetve megjelenik, csak egy szó van a két jelenségre. Love, Liebe, amour,amore, ljubov stb. egyformán jelent szeretetet és szerelmet, hirdetve ezzel,hogy e nyelvek közgondolkodása is számot vetett azzal, hogy szerelem és szeretet között fokozatos az átmenet, nehéz a különbségtétel. Így azután e szavakat mint kategóriákat felhasználva, a szakirodalomban találunk ugyan sok közleményt, de ezek többsége nem a szerelemről szól.