Szociálpszichológia

A társadalomirányítás külső technikája csak időszakos eredményeket érhet el, hangulat-csitítás, kábítás, ha nincsen mögötte komoly segíteni akarás és tudás. A propaganda lényegénél fogva tartalmaz valamit a becsapás elemeiből, hiszen vezetni akarja a véleményeket és szándékokat, más irányba, mint ahogy magától alakulna. Erkölcsi jogosultsága kétségtelenül megvan akkor, ha rossz befolyások ellen akarja védeni a közösséget. De nagy távlatra tekintve az emberek nem szeretik, ha akaratuk ellenére boldogítják őket. A vezető rétegeknek tehát, ha komoly meggyőződésük van, őszinte kívánságokat kell ébreszteni tervük megvalósítása iránt: sugalmazás, gyűlöletkeltés, egyoldalú okoskodás nem méltóbb szellemi eszközök, mint a durva kényszer.”1

A titoktartás az ember viselkedésének egyik különös ellentmondásos megnyilvánulása. A lényegéhez tartozik ugyanis, hogy részint elhallgatásra, részint kimondásra késztet. A titok megtartása elszigetel a többi embertől, magányossá, zárkózóvá tesz. Akinek titka vagy titkai vannak, amiről nem beszélhet, mert meg kell őriznie mindenáron, annak állandóan vigyáznia kell, hogy el ne szólja magát, kerülnie kell bizonyos társas helyzeteket és témákat. A legszorosabb kapcsolatait is beárnyékolja a kényszerű titkolódzás.