Részletek

Írta: Nemes Nagy Ágnes

Kategória: Irodalom

Gyakran kell hümmögnöm a mai (irodalmi) világban (is). Öröm és kétely rág egyszerre, vagy olyan gyors váltakozással, hogy csak kapkodom a fejem. Amikor először olvastam egy irodalmi orgánum ön-beharangozó cikkében, hogy a Nyugat hagyományát kívánja folytatni, mélységes boldogság fogott el. Nohát! Hogy ezt megértem! – rikkantottam magamban, mint mostanság annyiszor. Amikor azonban harmadszor olvastam egy harmadik irodalmi (?) orgánum reklámjában a Nyugatot mint eszményképet, valahogy elbágyadtam. Mi ez? Itt mindenki, de mindenki, felül- és aluljárókban, a Nyugatot folytatja? Nem kéne egy kicsit jobban vigyázni fogalmak és eszményképek szédületes inflációjára? Mi több: hamisodására?

Vagy ott van egy régi-új jelszó, amely ugyancsak túl gyakran kápráztatja az irodalmi élet szemét, az tudniillik, hogy: „csak a mű számít”. Talán érdemes róla néhány szót váltani. Elég régen és elég sajátos körülmények között volt már alkalmam e jelszón meghökkenni; a hatvanas években ugyanis egy akkori állami főkritikus közölte velem fehér asztal mellett, hogy igenis, beszélhetek, amit akarok, csakis a mű számít. Még felelni sem lehetett rá. Az emberben egyszerűen benne szakadt a lélegzet.

Bővebben: Hümmögések

Részletek

Írta: Nemes Nagy Ágnes

Kategória: Irodalom

Kétféle avantgárd van, egy valódi és egy hamis. A valódi odáig száll le a pszichében, ahol a dadogás lakik, amelynek az elszótagolásához az ún. új eszközök, ilyen-olyan nem hagyományos módok kellenek. A másik: csakugyan dadog, fecseg, lotyog, írja, ami eszébe jut, maga a felszínesség, amely újdonság formájában adja el magát, blöff, hülyeség.

Bővebben: Avantgárd

Részletek

Írta: Zászlós Levente

Kategória: Irodalom

A Gilgames-eposz mélyrétegeiről

Történelmi előzmények

1872 novemberében George Smith angol asszirológus a British Museum archeológiái anyagában a Bibliából ismerős szöveg­részletre bukkant: „Niszir hegyén megállt a hajó, Niszir hegye megállította a hajót, nem hagyta mozdulni… A hetedik nap érkeztével elengedtem egy galambot. A galamb elrepült, de nem akadt száraz helyre, nem volt, hát visszatért…” A töredékek alapján megállapította, hogy egy addig ismeretlen verses epikai művet fedezett fel, amelynek egy Gilgames nevű hérosz a főalakja.

Felfedezését már a következő hónap elején bejelentette a nyilvánosság előtt, valamint azon felté­te­lezését, hogy Assur-ban-apli (ismertebb nevén: Asszurbanipal) király ninivei palo­tájának helyén megtalálhatóak lesznek a hiányzó részek. A Daily Telegraph című újság anyagi támogatásával George Smith irányítása alatt expedíció indult Kujunkdzsikba, ahol az eposz további részleteire találtak. Bár a feltárt anyag a későbbi időkben sem lett teljes, ennek következtében nem kanonizálható, a hézagok a szöveg­össze­függésekből, valamint más változatokból kiegészíthetőek. A szakt­udomány megállapítása szerint verssorai kötetlen szótagszámúak és idő­mérté­kesek, de lazább formában, mint a görögöké.

Bővebben: A kitörés pszichózisa

Részletek

Írta: Szentkuthy Miklós

Kategória: Irodalom

Baudelaire költészete maga a klasszikus világosság; az irodalomtörténészeknek és tanulmányíróknak könnyű volt a Les Fleurs du Mal végleges meghatározása. Mikor a verseskönyv harmadik magyar kiadása alkalmából ismét igyekszünk ezt a költészetet egy nagy definícióba rögzíteni, célunk az, hogy Baudelaire-en keresztül, akit a Nyugat nemzedékének három nagy költője tett végérvényesen magyar verseskönyvvé, ennek a nemzedéknek költői ízlését, alapelveit, stílusát egy „ave atque vale” formájában (Swinburne is ezekkel a szavakkal fordult a francia költőhöz) összefoglaljuk – hiszen Baudelaire a Magyar Modernségnek is bibliája lett –, e „virágokban” egyszerre érezzük mindazt, ami a magyar irodalom „újszerűségét” is alkotta, érezzük még ma is az újonnan felfedezett területek fölötti örömet, a merészséget, kalandot, vállalkozást, kacér anarchikumot – és ugyanakkor azt is, hogy ez már valahogy a múlté, befejezett, kész dolog, megfagyott csoda, lezárt minta, amely nélkül azonban nem lett volna magyar irodalmi modernség. Mikor az Előhangban először említi az ördögöt, rögtön elénk ömlik a „modern” érzésvilág egész összetettsége, azé a modernségé, melyről oly könnyű azt mondani, hogy „rendkívül szétfolyó” fogalom, és közben mégis mindnyájan oly pontosan tudjuk és érezzük, hogy mi az? És hogy ez így van, az elsősorban A romlás virágai-nak köszönhető.

Bővebben: Baudelaire: Les Fleurs du Mal