Jegyzet

Nagyítóval nézegetem szüleim fiatalkori fényképét, apám markáns, barázdált arcát, meleg tekintetét, és anyám finom vonásait, kedves mosolyát, és próbálom magamban megtalálni a velük azonos jegyeket. Felidézem tulajdonságaikat, képességeiket, és eltöprengek azon melyek élhetnek tovább belőlük bennem.

 Antonio Lucio Vivaldi (született 1678 március 4-én Velencében, meghalt Bécsben 1741 július 28-án). Apja, Giovanni Battista Vivaldi, a velencei Szent Márk székesegyház hegedűse volt, valószínűleg ő tanította a fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg. 1703-ban szentelték fel, de papi hivatását nem sokáig gyakorolta, saját elmondása szerint egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy rendszeresen misézzen. Első operájának bemutatójára 1713-ban, Vicenzában került sor nagy sikerrel, a következő években már Velencében vitték színre dalműveit. Hamarosan a velencei Sant'Angelo színház impresszáriója lett, operáit néhány év elteltével már Firenze, Róma, Mantova és Milánó színházai rendeltek tőle.

Néhány kép a forradalmi napokból.

Egy körúti ház.  És ugyanaz a körúti ház ma. 

Sírok a Rákóczi téren

Sírok a Rákóczi téren

Győzelemnek hitték
Győzelemnek hitték

 

Arad, 1849. október 5-én.
Imádott szegény Feleségem!

Nem tudom, imádott Paulám! Miként írjak neked, hogy a csapás ne legyen túlerős szegény szívedre; – és csal óhajom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt ezen sorokat megkapnád, megtudjad már oly résztvevő ajkakról, melyek azt minden lehető kímélettel megmondanák.

A kiváló orosz zongoraművésznőről különös, sokaknak talán hihetetlenek tűnő történet kering a múlt századi 40-es évektől kezdve, az életrajzában is megemlítik.1 Sztálin, aki nagyon szerette a komoly zenét, egyik este Mozart Á-dúr zongoraversenyét hallgatta a rádióban, ami igen nagy hatást tett rá.