Előszó:

A neurózisok igen gyakoriak napjainkban, sőt, a leggyakoribb betegségnek mondhatók, hiszen seregnyi embernek okoznak gondot és szenvedést. Ennek ellenére elég kevés ismeret él a köztudatban a neurotikus megnyilvánulásokról. Elég sok bajnak a forrása, hogy a betegek java része nem ismeri fel magán a neurotikus tüneteket és mechanizmusokat, vagy éppenséggel túlzott félelemmel reagálnak rájuk. Teljes a bizonytalanság a neurózis gyógyítását illetően is. Emiatt sokan vagy elhanyagolják ideges panaszaikat, vagy nem működnek megfelelően közre a gyógyítás folyamatában. E helyzetnek nem az az oka, hogy az emberek nem akarnak tudni a neurózisról, vagy kerülik ezt a témát. Ellenkezőleg, igen nagy az érdeklődés e kérdés iránt.

A neurózisokról szóló írások rendszerint nagy népszerűségnek örvendenek. Kiváltképpen az olvas és tájékozódik az idegességről, aki maga is ilyesmivel bajlódik. De a neurózisról nagyon nehéz pontos és korszerű ismereteket közvetíteni! Túlságosan bonyolult jelenségek ezek. Maga a tudomány sem lát tisztán számos kérdésben. Régi tudományos felfogások együtt élnek új szempontokkal, többféle irányzat és szemléleti mód érvényesül a neurózisok lélektanában, és mindegyik másképpen értelmezi az idegességet, rendszerint más gyógymódot is ajánl rá. Nehezen eldönthető kérdések: mikor tekinthető valamely ideges panasz vagy viselkedészavar betegségek? Mikor mit érdemes kezelni? Hogyan kell a neurózisok ellátását megszervezni? Mi tartozik az orvosra és mi a pszichológusra? Milyen panaszok esetén van kilátás egyszerű, akár "házilagos" gyógymódokra? Még a szakembereknek sem könnyű ezekre úgy felelni, hogy a válasz egyértelmű és érthető legyen, és a választ az átlagember fel is tudja használni saját neurotikus bajainak tisztázására.