Kedves Tamás!

Nagyon tetszett az Emlékek és Iratok! Így hiteles az emlékezés -- irodalmi és lélektani szempontból egyaránt --, nem úgy, ahogy Proust próbálta elhitetni. Szuverén szerkesztésmódod, amiképp eredetileg egy film fölépítését képzelted el (190. o.) Moszkva és New York váltogatásával (96 skk.) és általában is szuggesztíven kifejezi mostani kijózanodott világlátásunkat. A mai uralkodó irodalomesztétika divatok iránti kritikus viszonyulásoddal (202--3) is azonosulni tudok, akárcsak a végső filozófiai kérdésekről való töprengéseddel (252--255). Természetes nyelvhasználatod, nyugodt tempójú, derűs, kiegyensúlyozott  elbeszélői stílusod kellemes olvasmánnyá teszi prózádat. Fogadd elismerésemet ezért és azért is, hogy mennyire el tudtad kerülni az önfényezés csábítását, amely a memoárokból olykor lólábkén kilóg. Ítéleted mindig világos, ítélkező szenvedély nélkül is. Műfaji értelemben is összhangzóan szervült magán- és közügyek számbavétele önéletírásodban. 

Baráti és tollforgatói gratulációval:

Laci