Drága Tamás!

Köszönöm saját írásaidat. A Napúton nemrég megjelent, lélektani ismereteid felhasználásával készült tanulmány remek. Nagyszerűen, érthetően, sőt élvezetesen foglaltad össze egy laikus számára is az emlékezésről és a feledés betegségeiről való ismereteket. A versgyűjtemény szépen illusztrálja az emlékezés működését az egyes embereknél. Új verssorozatod darabjai – az ízekről korábban keletkezett gyűjteményedhez hasonlóan – a teljesség igényével járnak körbe és írnak le egy kérdéskört, jelen esetben az arcjátékot, mely akaratlan, ám annál őszintébb kísérője érzéseinknek. Törekvésedben ismét az önmagát feledni nem tudó, tanult pszichológus szólal meg. Leírásaid pontosak, szemléletesek, melyek ametaforák segítségével a természet felé nyílnak, hangsúlyozva: az arcizmok rándulása az időjárás jelenségeihez és az alacsonyabb rendű élőlények létfunkcióihoz hasonlóan önkéntelen működésűek és rendjük a mindenségbe ágyazott. Gratulálok szépen végig vitt, művészi vállalkozásodhoz. Nyugodt, békés éjszakát kívánok!

A tokaji találkozást várva, szeretettel:

Xénia