Próza

Az egyetem fojtogató atmoszférája Stephen szívéig kúszott. A maga részéről nehéz időket élt át, elhagyatott volt és szűkölködő, túlérzékeny a maga körül látott hitványságokra, miközben – ha csak ábrándozásaiból is – ismerte az igazi nemességet. E makacs betegség orvosságául az egyik jóravaló jezsuita egy tisztviselői állást írt volna fel a Guinnessben: kétségtelen, hogy a sörfőzde reménybeli tisztviselője a szánalmon és megvetésen kívül egyebet is érzett volna a szeretetre méltó közösség iránt, csakhogy ő (a skolasztikusok nyelvén szólva) a fáradságos jót szomjazta. Lehetetlen volt, hogy a lelkét kielégítő jót megtalálja a világi emberek gondolkodásra ösztökélését szorgalmazó társaságokban, vagy a testin kívül bármiféle megnyugvást leljen a kedélyes testrévületben, a groteszk és balga szüzességek körében. Lehetetlen volt, hogy ez a folyvást az önkívület határán reszkető kedély kiegyezést keressen, hogy alávetettségbe taszítsa lelkének azt a részét, amelyre köpenyként borult a szépség látomása.

J._J.png

Megszületett.

A folyamat jobban fájt, mint képzelte, először találkozott közvetlenül az emberi test szenvedésével, s mert az volt, aki, a kín érzékelésekor azonnal az anyjára gondolt, hogy annak mi juthatott a gyötrelemből ilyen keservesen hosszú vándorlás és kezdetben szinte reménytelen szálláskeresés után. Felsírt, ahogy más csecsemők, hisz az akarat emberi megnyilvánulást kívánt tőle, de tudta, a különleges állapot, hogy még mindig el képes választani valódi mivoltát újszülött formájától, végéhez közeledik, már csak percekig érzékelheti a tizenkét dimenziót, rövidesen bezárulnak előtte az időfolyosók is, és csak halála közeledése hasít majd újra rést a földi kárpiton körötte, mikor már felismerte és betöltötte küldetését. Kicsit megmozdította a fejét, hiszen látott, amire más csecsemő közvetlen a világba kerülésekor még képtelen. Körülhordta a pillantását, részleteiben is érzékelni kívánta ezt az éjszakát, amelyet majd az ő születéséről neveznek el mindenféle nyelveken, és úgy tartanak számon, hogy az ő napja. Szóval ilyen Júdea, és ez itt testi szemmel Efrata Betlehem.

A költő kényelmesen leült a kávéház asztala mellé, maga elé húzta a csészéjét, egy szem cukrot tett bele, aztán sírni kezdett. Szépen, egyenletesen sírt, előbb a jobbszeméből, aztán a balszeméből, a csészét ügyesen alátartotta. Mikor tele lett a csésze, megtörülte szemét a szalvétával, fölkavarta a csészét és jóízűen szürcsölgetni kezdte.

A szomszéd asztalnál magas, hórihorgas úr ült, és figyelmesen nézte a költőt. Egyszerre fölállt, és átlépett az asztalához.

- John Devil vagyok - mondta röviden.

- Az ördög? - kérdezte a költő kíváncsian.

Karinthy-gyűrű – Wikipédia

A magyar írók ama 7. közgyűlése 1986 novemberében zajlott. Negyvennégy esztendeje már. Akkori naplómban feljegyzéseket találtam róla. Azt reméltem akkor, hogy a forradalom elbukása, a megtorlások, az akasztások után – Déry Tibort és más írókat is karcerbe zártak – most majd oldódni fog a kín. Ideje. Eltelt harminc év a szép és forró forradalom óta. Az írók már megbátorodtak. Most majd belemarnak a rohadt hatalom bokájába.

Távolból fiatal farkasok üvöltöttek.

Mintha lenne bennem egy önálló entitás, koherens tulajdonsághalmaz, az irodalom címszót viseli, A puszta télen kezdi a sort, 10 évesen Petőfire csodálkoztam rá; 15 évesen Arany Jánosra; megmaradt az az illúzióm, hogy vannak szép és szent dolgok a földön, ezek egyike az irodalom. Csakhogy ami a Magyar Írószövetség közgyűlésén 1986-ban zajlott, ahhoz ennek semmi köze nincs.

A Vigadó elegáns hely. A büfé jó, az emberek jól öltözöttek, még azok is kimosakodtak, akiket eddig csak kapatosan, vörös képpel láttam a szigligeti alkotóházban.

A teremben angyalok várakoztak és támaszkodtak a földszinti páholyok falához, a színpad szélén nevetgélő puttók hasaltak. Az elnöklő vezetők cipőire hajtották fejüket, néhány puttó máris unatkozott.

Mohás Lívia – Hitelfolyóirat

Részlet a kötet Bevezetéséből.

A népi írók szellemiségének kisugárzása, a népi írók mozgalma, a XX. század kétséget kizáróan egyik legjelentősebb - társadalmi kérdésekkel is foglalkozó - irodalmi mozgalma volt. Ennek hatása a mai napig is érvényesül, bár felvethető a kérdés, kik a felelősek és mi az oka annak, hogy ennek tárgyi ismerete, még az értelmiségi emberek köreiben is gyakran fekete folt. A népi gondolat túlmutat az irodalmon, több a népi irodalomnál. Megnyilvánul a zene, tánc, festészet, szobrászat, színjátszás, filmművészet, építészet területén, de hatása a pedagógiában, a falukutatásban és a néprajzban is tetten érhető. A hasonló szellemi, lelki világú zenészek, képzőművészek, színjátszók, folkloristák alkotó munkájával egybeszövődik.