Versek

Szétnyílt a csillag-lomb
az égen, a bizonyságtétel
templomának sátra.
Hét angyal lépett ki rajta,
kezükben a haragvás
aranykelyhét tartva.1

Barátom, barátom,
Beteg vagyok, nagyon.
Magam sem tudom, mi ez a fájdalom.
Talán mint szél süvít
Ember nélküli mezőn,
Talán mint a ligeten a szeptember,
Az alkohol átzúdul az agyon.

Jeszenyin titokzatos halála | #moszkvater

Ámulva tekintek rá
bűvös, vakmerő és
hallgatag kerubra,

ki szárnyait összecsukva vár.
Már-már letérdepelnék,
nem engedi.

 

Az én anyám a Sors volt,
és testvéreim a hónapok,
akikkel nőttem s fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok.
1

Az emlékezet
fénybe emeli virágait,
ellenáll
a parancsra múló időnek.
Elfelejtett szavakat diktál,
éjszakai ruhába bújik,
vággyá válik.