Mások versei
- Részletek
- Írta: Vörösmarty Mihály
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

- Részletek
- Írta: Babics Imre
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
1.
Nézed a rozzant házsort, mely boldogtalanokkal
**volt tele; szűk köreit mind kitaposva letűnt.
2.
Deszkapufajka jutott a magyar katonának a tajga
**mélyén, s még azután lett „sima náci szemét”.
3.
Életenergia elvesztése, utána halálvágy
**‒ van hely, ahol sok idő nem jut ilyesmire már.

- Részletek
- Írta: Alekszandr Szergejevics Puskin
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
- Részletek
- Írta: Rainer Maria Rilke
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Alkésztisz,
Egyszeriben köztük termett a hírnök,
mint újdon élesztőszer vegy-fazékban,
a nászi tor forrongását fokozni.
Nem sejdítették az ivók az isten
titkos beléptét, aki istenségét
ázott palástként viselte magán,
csupán egyik-másiknak tűnt elő,
amint így áthaladt. Ám egyikük
beszéde közt meglátta hirtelen
az asztalfőn a ház ifjú urát,
amint fektéből felszökvén, egész
lényében egy idegent tükrözött,
ki rémítően szólította őt.
(1875 - 1926)
- Részletek
- Írta: Pozsgai Györgyi
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Egzotikus üvegcse,
oly törékeny, karcsú!
Apró pillanatokon múló
véletlen csoda.
Lágyan tenyerembe
simuló madárfióka.

1. oldal / 71