Mások versei
- Részletek
- Írta: Karinthy Frigyes
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Kit lelkem mélyében elrejtve hordok
A gyermek mostanában nyugtalan, –
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.
Sír és liheg – dobban szivembe’ szíve,
Arcáról eltünt a szelíd mosoly –
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.
(1884-- 1936)
- Részletek
- Írta: Federico Garcia Lorca
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Medúza marok
fogja
szenvedő lámpád
vak tagját.
Federico Garcia Lorca (1898 -- 1936)
- Részletek
- Írta: Kassák Lajos
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Ő halt meg akit nagyon szerettem
igaz hogy
sosem vallottam meg neki.
Akkor csak a barátja voltam.
Egy másik férfival élt
három gyereke hites apjával.
Mindössze huszonkét éves
s a három gyerek mint a szegénység sápadt virágai.
Egyik még az anyja tején nevelődött
esténként a nagyanyjuk mosdatta le őket
a zománcát vesztett
zebracsíkos lavórban.
(1887-- 1967)
- Részletek
- Írta: Johann Wolfgang von Goethe
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Bátran nyúljon érte kezed,
mozgékony, könnyű ujjad
érje utol a hullámzó fonalakat,
röptében kapjad el,
amit szellemed eléd vetít,
Johann Wolfgang von Goethe (1749 – 1832 )
- Részletek
- Írta: Fodor Miklós
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
•
Álmom titkos időknek jelmeze.
Ha akarom, ha szem-kamerámmal alá hanyatlok.
Bármi jel lehet, ha vendégként fogadom.
Mily csoda sejtet, midőn szellemek
tavába mártom képzeletem szigonyát?
Mindeneket hálózó, finom remegés-sejtelem,
mely él, csak másmódon?
Lét-idegrendszeren víg rigmusok. S mind hullámbarát!
1. oldal / 67
