Részletek

Írta: Szergej Jeszenyin

Kategória: Mások versei

Barátom, barátom,
Beteg vagyok, nagyon.
Magam sem tudom, mi ez a fájdalom.
Talán mint szél süvít
Ember nélküli mezőn,
Talán mint a ligeten a szeptember,
Az alkohol átzúdul az agyon.

Bővebben: A fekete ember

Részletek

Írta: Szergej Jeszenyin

Kategória: Mások versei

Huhog ősziesen a bagoly,
belereszket a puszta vidék.
Már lesben az ősz valahol,
nyüvi-fosztja hajam sürüjét.

Bővebben: Huhog ősziesen

Részletek

Írta: Janus Pannonius

Kategória: Mások versei

Én lelkem, ki az égi tejúton a földre suhantál
   S bennem az életerő drága zsarátnoka vagy,
Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a tehetség,
   Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.
Úgy léptél ki a Rák kapuján fönt, hogy nem is ittál
   Búsan a Léthe szelíd habjaiból feledést.

Bővebben: LELKEMHEZ

Részletek

Írta: Mario Benedetti

Kategória: Mások versei

1.

Ki hitte volna, hogy itt ragyog
egyedül a légben, rejtőző
szemed.
Ki hitte volna, hogy szörnyű
idők után a megújulás karnyújtásnyira lehet,
szerencsém is lehet szemed sírja,
te és én emlékszünk pőrén megírva,
minden jót, minden rosszat, mindent,
hogy végre bilincsek zúgnak csendet,
hogyan hajolhatunk ugyanabba a forrásba
hogyan néznek minket, hogyan lát a világ,
mint a meglesett szeretőket egymás karján,

Bővebben: Feltételezések