Mások versei

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
 
Fájl:Vorosmarty Mihály.jpg – Wikipédia
 

1.

Nézed a rozzant házsort, mely boldogtalanokkal
**volt tele; szűk köreit mind kitaposva letűnt.

2.

Deszkapufajka jutott a magyar katonának a tajga
**mélyén, s még azután lett „sima náci szemét”.

3.

Életenergia elvesztése, utána halálvágy
**‒ van hely, ahol sok idő nem jut ilyesmire már.

kot

 
Agyam düh s szégyen öli, hogy
szerelmemről beszélek ujra,
és mégis lábadhoz borúlva
mondom: gyönge s bolond vagyok.
Bölcs tanácsára éveimnek
lehetnék okosabb, nagyon,
de jól ismerve a szerelmet,
a gyötrelmeit is tudom.
Oreszt Adamovics Kiprenszkij festménye (1827)
 
(1799 - 1837)

Alkésztisz,

Egyszeriben köztük termett a hírnök,
mint újdon élesztőszer vegy-fazékban,
a nászi tor forrongását fokozni.
Nem sejdítették az ivók az isten
titkos beléptét, aki istenségét
ázott palástként viselte magán,
csupán egyik-másiknak tűnt elő,
amint így áthaladt. Ám egyikük
beszéde közt meglátta hirtelen
az asztalfőn a ház ifjú urát,
amint fektéből felszökvén, egész
lényében egy idegent tükrözött,
ki rémítően szólította őt.

Rainer Maria Rilke - IMDb

(1875 - 1926)

Egzotikus üvegcse,
oly törékeny, karcsú!
Apró pillanatokon múló
véletlen csoda.
Lágyan tenyerembe
simuló madárfióka.

Zöldike fióka - Európa madarai - Pintyek