Végre magunk vagyunk Herceg beszélhetünk mint férfi a férfival
noha te a lépcsőt borítod s azt látod mit egy döglött hangya lát
zúzott sugarú fekete napot
Sose gondolhattam a két kezedre nevetés nélkül
s most hogy itt hevernek a kövön mint letört fészkek
épp oly fegyvertelenek mint annak előtte Ez a vég
Külön hever a kéz külön a kard külön a fő
és a lovagi láb puha topánban
Katonai végtisztességet kapsz bár nem érdemelted ki
ezt az egy szertartást ismerem valamelyest
Se gyertya se siratóének csak lőpor s dörej jut neked
kövezeten vonszolt szemfedő sisakok szöges csizmák
tüzér-fogat s dobok dobok Nincs ennél semmi szebb
főpróbát tartok a hatalom átvételére
torkon kell ragadni a várost s megrázni egy kicsit
Mindenképp el kellett veszned Herceg nem e világra való voltál
kristály eszmékben hittél nem az emberi agyagban
örökké görcs gyötört mintegy álomban ábrándképekre halásztál
mohón nyeldekelted a levegőt s tüstént ki is öklendted
még lélegzeni azt se tudtál emberi módon
Most béke a részed Herceg eljátszottad szerepedet
béke a részed A többi nem néma csend hanem az én jussom
te a könnyebb részt választottad a tőrt a vakítót
de mit számít hősi halál az örök virrasztáshoz mérve
hideg jogarral a kézben szembenézni
magasított széken a hangyabollyal s az ingaóra számlapjával
Ég veled Herceg vár rám egy csatornázási terv
s egy rendelet lotyókról és koldusokról
ki kellene dolgoznom már egy jobb börtönrendszert is
mert ahogy helyesen mondottad Dánia börtön
Teendőim után látok Ma éjszaka csillag születik
Hamlet nevű Mi nem találkozunk többé soha
az én történetemből nem írnak tragédiát
Nem adatott meg köszöntenünk egymást sem elbúcsúznunk szigeteken élünk
s ez a víz ez a beszéd köztünk Herceg mire jó? mire jó?
Fordította: Rába György