Mások versei

Barbárok vagyunk; barbárok! Gyilkosok, gyujtogatók! Nem egy elpuhult

kultura gyermekei, – barbárok, de büszkék!

És erősek! Amikor mennydörgő harsonáinkkal bejárjuk az uccákat,

szabályosan-egyforma lépteink döngésére lélekzetüket visszafojtva lapulnak

meg a házak!

Szabó Lőrinc • Hungarian National Digital Archive

           Füziéknek: Áginak és Lacinak szeretettel

Homok-haza Szíkföld-haza
múltam és jövőm halmaza

édes gyümölccsel éltető
aszú füvön tengődtető

Köröskörül kinyílt egek
hová legyek mivé legyek

hátul pogány s pogány elől
jobbról Bizánc Bécs balfelől

Buda Ferenc – DIGITÁLIS VILÁGUNK

Ereimben lánggá forr a vér
tündöklésed ámulatba ejt,
harmatcseppek hullnak
lelkem köde oszlani látszik.

nem bírom tovább

az anyagba törötten –

szállok az égbe

 

lángol a szívem

kielégíthetetlen

sóvárgás gyötör

———C.
nem! nem érdekelsz már! egyetlen reményem
az örök pusztulás –kilátástalanság
nem mentesz meg ganajtúróktól
—–áldozatom rád!

Dr. Turai G. Kamil: Bárány Terézia dicsérete