Versek
- Részletek
- Írta: Janus Pannonius - Fazekas István
- Kategória: Mások versei
Lélek, az elforgó égen ragyogó Hadak Útján
—Örvénylőn kavarogsz, mígnem a testbe csorogsz,
Semmi panasz rád, oly makulátlan, tiszta erő vagy,
—Szép, nemes és eleven tőled a szellemem is.
Zúgva a Rák izzó kapujánál bús feledésnek
—Hűs vize nem csobogott, téged a Léthe nem ért.
Mert hol az ünnepi Serleg itatja az égi Oroszlánt,
—Onnan nyílt meg az út, hozzám pókfonalad.
- Részletek
- Írta: Turbók Attila
- Kategória: Mások versei
A rozsdás vízben megfürödtünk,
a tiszteletes úr vidám volt,
ettünk-ittunk és jókedvünkben
összekevertünk közelt-távolt.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Versnovella
A vonatajtó
nehezen tárult ki.
Kihajoltam, de
hiába kerestem
a vágány mentén,
sehol sem leltem
a teljes és hézagtalan
néma magányban,
a kalauzt.
Leléptem hát a peronra.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Ő a végtelenség,
éneklő csillag, világüveg,
égi inda, a galaktika ősájulata.
Erek nélküli testek fagyott szummája.
A bonthatatlan anyag
és a foghatatlan szellem lehelete,
duzzanat az égfa törzsén,
a legkisebb gömb fúziója, élet-ének,
árad a hegedűjáték éjjeli visszhangjából,
és illatozik a csábító fuvolahangból.
10. oldal / 123