Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Emlékszel még
az ázó arcokkal
egymásba fonódó
ölelésekre,
a boldog bűnökre?
Mikor bolondság,
révület, ismeretlen láz
rontott meg?

Egon Schiele: Ölelés,
1917, olaj, vászon, 119,4 x 170,2 cm,
Österroichische Galerie, Bécs

Bővebben: Emlékszel még

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Nem álcáztad derűs arccal bánatodat,
sírás sem rázta válladat.
S ez jól van így.
Gyászodnak jelét adnod kell,
de ne sírj, ha csak megszokásból
teszed azt.
Hulljon mély kondulásba panaszod.
Vigasztaljon, akit elveszítettél
hozzád beszélni fog, ha akarod,
emléke nem záródik
tükröd mély sötétjébe,
magadat fogadod magadba,
ha hallgatod.

Bővebben: Pogány vigasz

Részletek

Írta: Oláh János

Kategória: Mások versei

Égettbor ízű hársak
szélhangon zsolozsmáznak.
Hallgatom, s minden elhagy,
mondják, talán nem is vagy.
Ittlétem fáj a voltban,
a semmiig hajoltam.

Bővebben: HÁRSAK ALJA

Részletek

Írta: Tompa Mihály

Kategória: Mások versei

 Hajnallik... várj! megyek, dicső természet!
A méhe is virágidról szed mézet;
Én is sietek, napfelkőlt előtt,
Elérni azt a magas hegytetőt:
Ahonnan a földet csak alig látom,
Minthogy nincs is mit nézni a galádon!
S hol közel az ég, amely érdekel...
Költő vagyok! tán mondanom se kell.

Bővebben: DIVATOS KÖLTŐ