Versek

 

A zene és a vers találkozásának egyedülálló élményében lehetett részese annak, aki ott tudott lenni 2013 október 25-én este a Napházban, Oláh Tamás Áttűnések kötetének bemutatóján. Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas, és Kathy-Horváth Lajos érdemes művész közreműködése révén, -- e két kitűnő zenész improvizációs tehetségének köszönhetően,-- Takács Bence Ervin Kazinczy-díjas előadóművész tolmácsolásában elhangzott versek különleges átlényegülésen mentek át, valósággal új műfajt teremtve. Megmaradt a versek gondolati üzenete, de a zenei motívumok, a zenei hangsúlyok, kiemelések nagyban fokozták a hatást, a hangok és a szavak különleges egységbe forrtak össze.

     

 

Arctalan nevek mögött
fekete pöttyök
az elfelejtett telefonszámok,
egy felkiáltójel figyelmeztetése
a csillagokig hajít,
dobpergésre kelő évfordulók,
piros betűs ünnepek
tüzelnek elő büszkén;

Csípők rezdüléseit,
a sűrű, részegítő
testek közelségét,
a kiéheztetett mozdulatok mohóságát,
az eleven ujjak áramát magadon érezve,
a tekintetek lézersugarával
követve a ringatózó csodákat,
táncolsz, táncolsz
a forgás sámán-révületében,

Látlak az ébredés pillanatában,
amint a reggeli fény-ujjak nyitják
szemed. Nézem hogy kelsz fel a bánatos
ágyadból. Fejed gödre jel marad a
párnán. Ráncaid borosta leplezi.
Túl az Óperencián, túl mindenen,
életed öreg könyvében lapozgatsz,
körül leng a néma jelen, a kihűlt
szavak szétfutnak a sárga lapokon,