Versek

Múltad minden történését mai arcod,
mint pecsétnyomó neved kezdő betűit,
őrzik, rögzítik sok ezer hazug harcod,
bűnös életed, bukásod mély nyomait.

Emberek, Férfi, Öreg Ember, Arcok

Sárga érc pengése,
ez volt régen
a csodás dal,
hitte sok kupori
nála nincs szebb zene,
nemes fényességében hatalom,
rang, dicsőség ült;
ma néma pin-kód őrzi
kincses ládádat,
arcod az árfolyam
bódulatában tüzel;

Más vagy,
hiába préseli benned is
szív a vért,
és agyadban hiába
futnak szellemfogaton
a szabad gondolatok,
rajtad ül, a végső alkuig,
a tüzes vas nyoma.
Aki rád néz rögvest látja rajtad
a soha el nem tüntethető jelet.

In Memoriam Aemilii LASK
professoris philosophiae Heydelbergiensis
Obiit Pro Patria Anno 1914.
In Galicia.

Ész! mikor esztelen csatákba teuton örvény elragadt,
vitted-é magaddal a drága heidelbergai dombokat?
és ha a régi szók gyűrűit szellemed megpörgeté,
készen a hívásra múltad óriásai jöttek-é
vállukon kivinni a zajból? Vagy, szegény, már rég előbb
a szavak varázs kövéről lesikároltad a bűverőt
és amely év ezreken által szítt magába annyi színt
surló szellemed a szent kristályt színtelenre surolta mind?