Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Nem álcáztad derűs arccal bánatodat,
sírás sem rázta válladat.
S ez jól van így.
Gyászodnak jelét adnod kell,
de ne sírj, ha csak megszokásból
teszed azt.
Hulljon mély kondulásba panaszod.
Vigasztaljon, akit elveszítettél
hozzád beszélni fog, ha akarod,
emléke nem záródik
tükröd mély sötétjébe,
magadat fogadod magadba,
ha hallgatod.

Bővebben: Pogány vigasz

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A part csipkés bájait
szemérmetlenül tárja a végtelen elé,
az ámuló ég ujjai
félénken tapogatják végig öblét.

Bővebben: Fehér árnyalataiban

Részletek

Írta: Tompa Mihály

Kategória: Mások versei

 Hajnallik... várj! megyek, dicső természet!
A méhe is virágidról szed mézet;
Én is sietek, napfelkőlt előtt,
Elérni azt a magas hegytetőt:
Ahonnan a földet csak alig látom,
Minthogy nincs is mit nézni a galádon!
S hol közel az ég, amely érdekel...
Költő vagyok! tán mondanom se kell.

Bővebben: DIVATOS KÖLTŐ

Részletek

Írta: Dobozi Eszter

Kategória: Mások versei

 „…értelmetlen minden óra,
minden perc, amely megíratlan
múlik el.”
(J. A. jegyzeteiből)

átszínezhető volna csak,
átfesthető,
mint táblaképeken
a tér, a fény, a láz,
le nem törölhető
most már sosem az a
túlzottan is korai lángolás,

Bővebben: Kettőztető