Versek
- Részletek
- Írta: Sinka István
- Kategória: Mások versei
Nem mondom én, hogy csak kutyabőrös
nemes lehet akadémikus,
- bánatom miatta világgá nem zajongnom,
mert lehet akármilyen szőrös-
talpúnak is tiszte ott - (amint látszik
most azoké a juss;
megszerezték bíz, rossz rongyon és fületlen
gombon.
Hagymás-Mucsa ím most Európát játszik.)
- Részletek
- Írta: Nagy Gáspár
- Kategória: Mások versei
"A tehetség semmi, elrontható, elpazarolható.
Ami az egész életben számít, az a jellem."
Tanulom ezt Magától nemes úr holtában is
ahogy éltében a testtartás bátor egyenesét
csodáltam mikor a statáriális időkben s azután is
Róma püspökét és a gdanski villanyszerelőt
meg az ostromlott várost bátran magához öleli
s konok lengyelként védelmezi a világ szószékein
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A boltozat ablakában
a kék csak gyűrött boríték,
a felhőpalást alatt remeg
a halvány virradat,
kozmikus port borzol a szél.
A levegőben vijjogó madárhad.
A foszlott múltból
itt maradt romok alól bújnak ki,
a csupasz, kormos téglák közül,
a lakhatatlan rések falaiból,
az üregek öléből,
a ledőlt tornyok alól.
- Részletek
- Írta: Zbigniew Herbert
- Kategória: Mások versei
Végre magunk vagyunk Herceg beszélhetünk mint férfi a férfival
noha te a lépcsőt borítod s azt látod mit egy döglött hangya lát
zúzott sugarú fekete napot
Sose gondolhattam a két kezedre nevetés nélkül
s most hogy itt hevernek a kövön mint letört fészkek
épp oly fegyvertelenek mint annak előtte Ez a vég
Külön hever a kéz külön a kard külön a fő
és a lovagi láb puha topánban
120. oldal / 124
- Ön itt van:
-
Home
- Versek