Versek
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
56 hőseire emlékezve
A nyers szavak szétszabdalták a szűk teret.
Nem árasztott félelem-illatot, szíve
Ez a vörös húsdugattyú, dübörögve
Áramoltatta tovább sápadó vérét,
De nem váltott ritmust, mély sóhaj sem hagyta
El száját. Ujjait se rántotta görcsbe
Megvadult akarata, karja sem lendült
Előre dühében, semmi sem mutatta
A megrendülés gyötrő testi jeleit.
- Részletek
- Írta: Sinka István
- Kategória: Mások versei

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Egy rézsút-sugártól
felragyognak a szobában a tárgyak,
s szálló porszemek árnyaiban
a ház egykori lakóinak élete
bomlik ki körülöttem.
Magamon érzem a hajdan benne élők,
a hajszolt szapora szolgák
imádságfélét suttogó leheletét,
hallom a vigaszul zengő asszonyi
énekhangokat, a gyerekek dunyhába
fulladó kacagásait.
- Részletek
- Írta: Sinka István
- Kategória: Mások versei
Nem mondom én, hogy csak kutyabőrös
nemes lehet akadémikus,
- bánatom miatta világgá nem zajongnom,
mert lehet akármilyen szőrös-
talpúnak is tiszte ott - (amint látszik
most azoké a juss;
megszerezték bíz, rossz rongyon és fületlen
gombon.
Hagymás-Mucsa ím most Európát játszik.)
125. oldal / 130