Jöjj el tavasz!

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Sóváran várom,
mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól,
mint özvegy,
kinek elege van a gyászból,
meztelen képét
az égi láng-arc.

Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök
hevernek a csupasz ágak alatt,
de a nedvek
fűben, szárban,
az élni akarás szent hitéből,
mint vigasztaló szavak
áramlanak.
Rejtett erők már a jövőt betűzik,
jóra osztódnak a sejtek,
a fák csupasz vállára
sugarak szőnek zöld-leveles inget.

Bővebben: Jöjj el tavasz!

Négy fohász

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Tavasz

Lomha ébredés.
Régi titkok tudója.
Jöjj el, jöjj el újra!

Rögök közül fényre éhes
kis csíra, búj elő!
Írj új, igaz szavakat
az égre!
Jövőt szülő mag-erő
feszítsd szét
a rád nehezedő
föld-koponyát,
s emeld fel dacos fejedet!

Bővebben: Négy fohász

Végső valóság

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A lélek
egyedüli óhaja,
hogy
megszabaduljon
testi lététől,
s eljusson
a végső állapotba,
a tapasztalati világon
túli lényegiségbe,
az anyag nélküli,
az összesség legmagasabb,
létezésébe.

Bővebben: Végső valóság

Virradat

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Vágyódom valami végleges után,
valami égiutazásra,
egy varázslatra, a volt, a most, a lesz,
az unott világ elhagyására,
az ismeretlenre,
ahol eszünk és szívünk élesre vált,
és a szellem gyönyörűségét
kapjuk ajándékba.

Bővebben: Virradat