Lehet-e vigasztalásom

„Vétkezem, ha nem szerzek érvényt annak, amit a Magas Erők rámbíztak!” ( Hamvas Béla)

Lehet-e vigasztalásom az, hogy majd az utókor értékel, felfedez, és dicsérőn gondolnak majd reám? Jön-e még egy olyan kor, mikor az írás nem lesz anakronizmus, vagy megvetett, felesleges tevékenység? Tiltott szenvedély, gyanús dolog. A szavak ártó vagy segítő hatalmát ki venné észre a jövő században? A múltat végkép el fogják törölni, emlékezni bűn lesz. Amit alkottam tudom örökre elvész, senkinek sem lesz fontos. A versnél feleslegesebb nincs mondják majd. A költő henye, drága teher a társadalom költségvetésében. Még magának se alkosson, legyen hasznos, amit tesz, firkálni sorokat, ugyan mihaszna annak? A fecsegés marad fent, fontos szerepet tölt be a beszéd elferdítésében, pótolja az igazi közölnivalót, elfedi a valóságot. A szóáradat mögött éppen az a szándék húzódik meg, hogy elfedjük vele a lényegest. Műveiden túl önmagadat mutatva fel, ez a feladatod marad mégis, amiért érdemes élned!

Többféle képesség

Mindannyian többféle kreatív képességgel is rendelkezünk. Sokszor egy váratlan kihívás, vagy lehetőség mutatja meg, valójában még mire vagyunk képesek. Tehetségünk, adottságaink egy jelentős része el van rejtve, vagy temetve bennünk. Félelmeink, alacsony önbecsülésünk, és megszokásaink fogságában még rengeteg értékes képességünk rejtőzhet. Lehet örökre alvó állapotban maradnak, mert fiatal korukban tévesen arra a következtetésre jutottunk, hogy nem lennének jók benne. Gyakran saját magunk korlátozzuk képességeink kibontakozását. Apró kudarcaink korán elhitetik velünk, hogy nem érdemes valamit újból megpróbálnunk. Pedig lehet nagyon jók lennének egy-két más dologban is. Évtizedekig egy tapodtat sem merünk a másik irányba lépni, mert nem merjük elhagyni biztonságos, megszokott tevékenységeink kis világát. Egy válsághelyzet, vagy egy különleges, váratlan feladat, esetleg egy betegség miatti kényszerűen létrejött új állapot azonban kilódíthat bennünket szokásaink falai közül. Ilyenkor fedezhetünk fel magunkban olyan képességeket, adottságokat amiről addig tudomást sem akartunk venni. Persze egy sikeres szereplés, egy kreatív munka, ami megmutatta tehetségünket még nem elég, ha sikereket akarunk elérni ezen az új úton. A váratlanul elénk tárult, eddigi életünktől eltérítő terület még jószerivel ismeretlen, ezért el kell fogadnunk, hogy abban még kezdők vagyunk, meg kell ismernünk a szabályait, követelményeit. A kreatív ember védjegye az a képessége, Csíkszentmihályi szerint, hogy fel tudja fedezni magában mi az, amit jól csinál, és mi az, amin még javítania kell. Ha ezt tudja, bár sokszor nagyon fárasztó, amit csinál, mégis élvezni fogja, és örömét leli benne.

Ahol az alkotó fantázia föllép

ott kezdődik a költészet, mert nem állhat a puszta tényeken. Az embernek a hazugságra való különleges képessége az alkotó fantázia alapja, amely ki tudja tágítani a teret, túl tud menni rajta, saját világot tud teremteni. Velünk született művészi ösztön ez – írja Babits Mihály. A hazugság előtte valami szent dolognak, önzetlen és tiszta valaminek tűnik föl, a különbség csak az, teszi hozzá, hogy az alkotó fantázia képessége nem hitvány anyagi előnyök céljaira van rendeltetve, hanem a lélek fölröpítésére s a világ kitágítására. A hazugság szó erre szerintem mégsem jó. A fantázia nem is azonos a valósággal, mégsem hazugság. Sőt éppen a röghöz kötött anyagi világnál szól valami többről. Az emberben zajló valódi érzésekről, a kézzel nem fogható gondolatokról mond valamit, ami nélkül nem értenénk a körülöttünk lévő világot. Az alkotásban megjelenítettek a valódinak, a tejesnek válnak a részévé. 

Minden szerelemben

fogant kapcsolatban a pár tagjai törekednek arra, hogy megismerjék egymás testét hajuktól a lábuk ujjáig. Szerelem nélkül a gyönyör mintha csak egy kóros állapot végét mutatná, ami után nem következik be az igazi és gyógyító feloldódás. A bőrön átjutó forróságon, az izmok feszülő, lazuló változásain keresztül, a csigavonalban emelkedő, lassan fokozódó csúcspontig hiába jut el a szexualitás révén az aktusban résztvevő, az igazi szerelmi érzés hiányában az öröm érzése gyorsan elillan. „Amint kialszik a vágy csillaga,/ forma, szín álarcot ölt,/ elfut gyorsan,/ mindennek csak az árnyéka marad.” ¹

A kémikusok nem véletlenül a szexualitást és magát a szerelemet is egyfajta hormonzavarnak írják le. Kiváltó anyagait is megtalálták. A fenil-etil-amin az érzelmi reakciókért felelős agyterületen állítja elő a dopamint, amit boldogsághormonnak is neveznek. Ez idézi elő a felfokozott kedélyállapotot, váltja ki a pirulást, a tenyérizzadást, a szapora szívdobogást, amit sokan a szerelmi állapot egyértelmű jelének vélnek. Az oxitocin a tulajdonképpeni szerelemhormon meg a hipotalamuszban termelődik, és az agyalapi mirigy hátsó lebenyében raktározódik el. Innen jut a megfelelő ingerek hatására a vérkeringésbe. Ennek a sajátos állapotnak a kiváltásában ezeken kívül szerepük van még az úgynevezett neurotranszmitter anyagoknak, az agyban termelődő endorfineknek is, amelyek a fájdalom csillapításán kívül az örömérzet kiváltásáért is felelősek. A legaktívabb közülük a 31 aminosavat tartalmazó ß-endorfin, amely a neuroendokrinológusok szerint magának a szerelmi kapcsolatnak a stabilitásáért felel. Az euforikus érzést, amitől boldognak érezzük magunkat meg a szerotonin nevűhormon váltja ki.

A vegytan nyelvén röviden így írható le az az érzés, amit azok élnek át, akik képesek egymásért bármit megtenni és amit közönségesen és röviden mi szerelemnek nevezünk. Nos, nem tudom ki hogy van vele, de én inkább az írókhoz, a költőkhöz fordulok, ha erről az állapotról akarok olvasni, mint a kémikusokhoz. A férfi szerelmi vágyát másképpen is le lehet írni, valahogy így: Jön, sápadt hímvámpír, viharfúró szemekkel, bőregérszárnyából véreső hull, és ajka ajkat csókba zár. Nászágy aztán gyerekágy.² Vagy így: Nincs más, nem is akarok más gyönyört,/ Csak amit tőled kaptam s még kapok./ Koldus-szegény királyi gazdagon,/ Részeg vagyok és mindig szomjazom.³

A nő lehet hajósokat szigetre csábító szirén, de lehet az ismeretlen testi érzésekre választ adó szelíd társ is, aki mindenét odaadja neked és egy kicsit meghal forró ölelésedben. Akinek Te leszel teremtője, imádott ura, aki simogatásodra minden porcikája választ tud adni egyetlen szó nélkül, mert veled akar hullámzó mozgással csillaggá robbanva, némafilmetek ezer mozdulatát követve, éjszakából hajnalba, délből újra estbe és az égbe jutni, eszmélete teljes elvesztését is vállalva.

A pálinka, a tűzvíz

A különleges víz, mely égeti a nyelvünket, meg lehet gyújtani, egy szikrától lángra kap. Tovatűnik azzal együtt, amit eléget. Élet és tűz egyesülése ez. A szesz nyomban átadja melegét a mellkas üregének. Az alkoholt tehát nyilvánvalóan szubsztanciálisként értékeljük. Töménysége mindent felülmúl. Nagy erőt képes tartani kis helyen. A pálinka az ember egész lényét átmelegíti. Amikor a láng végigszaladt a szeszen, a tűz jelt adott magáról. A világ összes anyaga közül talán csak a pálinka áll ennyire közel a tűz anyagához. Szelídített lidércfény, ördögi tűz. Baudelaire-i kapcsolat létesül a révült tekintet és az örvendező gyomor között, méghozzá annyival szilárdabb, amennyivel anyagibb természetű a kapcsolat. Milyen szegényes, milyen rideg, milyen sötét a meleg tea hörpölésének élménye egy krampampuli-ivó szemében! Akinek nincs személyes tapasztalata erről a lángból születő alkoholról, az nemigen érti a puncs romantikus értékét, hiányzik egy diagnosztikai eszköze bizonyos fantazmagórikus költemények tanulmányozásához. A tudattalan is az eredetiség egyik tényezője. Különösen az alkoholista tudattalan mély realitás. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy az alkohol csupán serkenti a szellemi lehetőségeket. Ezeket a lehetőségeket tényleg meg is teremti. Mintegy beépül abba, aki erőfeszítést tesz, hogy kifejezze magát. Teljesen nyilvánvaló: az alkohol nyelvi tényező. Gazdagítja a szókincset és felszabadítja a mondatszerkezetet. Phosphorus és a Liliom szerelme példázza a tűz költészetét: "A vágyakozás, amely most jólesőn átfűti egész lényedet, száz sugárrá hasad, kínoz és gyötör téged, mert az érzék érzékeket szül, és a legnagyobb gyönyöröd, melyet szikrám, vagyis énem vet benned reménytelen fájdalommá lobban, hogy úgy érzed belepusztulsz, de kifakad új alakban. A szikra gondolat lesz!” ⁴

A kínvallatásról

"Levetkőztettek, hátrakötötték a kezem, szememet bekötötték. Ráfektettek egy matrac nélküli sodronyos ágyra, leöntöttek egy vödör vízzel, s rám kapcsolták a villanydrótokat. Az iszonyú fájdalomtól még sikoltani sem volt erőm..." (Jacobo Timerman argentin újságíró így számolt be arról, milyen érzés volt, amikor megkínozták.) "

Hogy milyen lelki változáson mennek át, akiket a brutális cselekedetek, a kínvallatások végzésére képeznek ki, azok a pszichológiai vizsgálatok adnak támpontokat, amelyeket az ilyen kiképzésen átesett személyeken végeztek el. Haritos-Fatouros például az 1967-től 1974-ig uralmon lévő görög diktatúra tizenhat volt katonai rendészét vizsgálta. Fontos megjegyezni, hogy valamennyien sorozással kerültek a hadsereg kötelékébe és egyik személy esetében sem találtak bevonulásuk előtti időből, kóros magatartásra utaló nyomot. Miután átestek az alapkiképzésen, átirányították őket abba az egységbe, amelynek a politikai foglyok őrzése, kihallgatása és vallatása volt a fő feladata. A parancsnokok felmérték politikai irányultságukat. Először csak megfigyelés alatt tartották őket, hogy kiválaszthassák közülük a leghűségesebbeket. Azok maradhattak az egységben, akik ezt bizonyították. Erről az egyik kiválasztott így vallott: "ha kellett bizalmas értesüléseket szolgáltattunk ki a társainkról, s mindig vakon engedelmeskedtünk fölötteseink parancsainak." A kiképzéshez hozzá tartoztak a brutális beavatási szertartások. Az újoncokat szidalmazták, ütötték, rugdosták, s a legkisebb fegyelmezetlenségért is megkorbácsolták. A megpróbáltatásokon túljutott, alkalmasnak látszó személyeknek, féltérden, szívükre tett kézzel kellett esküt tenniük, hogy a parancsoknak mindig engedelmeskedni fognak. Közülük egynek felsőfokú, ötnek műszaki-technikumi végzettsége volt, kilencen eljutottak a felsőfokú képzés második évfolyamáig, s csak egy olyan ember akadt köztük, aki csupán általános iskolát végzett. A kiképzés során állandóan azt hallották a tisztektől, hogy ők az elit alakulat tagjai és legyenek büszkék arra, hogy a csapatba kerültek. Sajátos szolgálati zsargonban beszélgettek egymás közt. Például a "teazsúr" a foglyok ököllel való ütlegelését, a "teazsúr süteménnyel" pedig a gumibottal végzett csoportos ütlegelést jelentette.,, Részlet A kínzás lélektana című írásomból, honlapomon itt olvasható a teljes cikk: https://olahtamas.hu/index.php/cikkek/pszichologia/4-a-kinzas-lelektana

1 Részlet Emlékszel még? című versemből 
2 James Joyce: Ulysses
3 William Shakespeare: 75. szonett
4 GASTON BACHELARD: A tűz pszichoanalizise