„Boldog élet:
örvendezni az igazságnak.”
(Szt. Ágoston)

Nagyot sóhajt
bennem a csend. 

Hiába vártam a hitemre,
a kezdet és a vég lapjai
bennem összemosódtak,
a visszhangtalan napokat
megfejtenem nem sikerült.
A tejút szekerén érkező
igazság elvakított,
a csend csillagpor
felhőjébe takarózott.

Nem mutattad meg, Istenem,
valódi fényedet.

Hiába tudtam jól
a gyémánt-szeretet rendjére,
belső utam megtalálása nélkül,
rálelnem lehetetlen.

Vacog az erdő,
esőcseppek hullnak homlokomra,
madarak raja száll fölém…

..aranyszegélyű poharam.
tegnapi kínnal van tele

Mondd mit tegyek?

Sorsom kérge repedezik,
a szél csapkodja
a fák táncoló leveleit.
Rólam vitázó
betűidet velük keresem.

Emeld arcodat arcomhoz!

-- El kell olvasnod
a gyűrött lapokat!
– a hajnal fehérlő fénye
szólít így gyengéd,
ismerős hangon.
– Figyeld, ahogy a sugár
ablakod fáján
keresztet vet eléd!
Meglásd hamarosan
hajózhatsz te is
az ősboldogság¹
tengerén...

1Borisz Paszternak: Az erdőben (Fodor András fordítása)