Álomtalan fűszál
voltam,
míg meg nem születtem;

vagyok víg kedvemben
hajnalt hozó
töretlen teremtmény,
leszek semmi párája,
fény-seb-magma,
durva kő
állandó ittlétemben,
s maradok szüntelen
világra áradó,
múló hit,
eleven szellem;
részecskéim
univerzumában bolyongok,
ősidők óta;
alszom a sötét párnáján,
és ébredek
a mindenség fényében;
a világrend kormányoz,
mígnem
a matéria és a lélek
egybegyűrve,
boldog alkímiában
össze nem áll
bennem...