Ez a vers az életművében különösen erős darabnak tűnik. Nem egyszerűen a 2010. április 10-i szmolenszki légikatasztrófáról szól, hanem a nemzeti emlékezet, a történelmi ismétlődés és a túlélők bűntudatának versévé tágítja az eseményt.
A kezdőkép nagyon tömör:
„Egy ország csiszolt elméit
Vitte, s repült
Surrogó szárnycsapással
A koronás fejű sasmadár.”
A sasmadár egyszerre jelképezi Lengyelországot, a repülőgépet és egy egész nemzeti elit fölemelkedését. A „koronás fejű” különösen érdekes: nem pusztán politikai vezetőkről beszél, hanem mintha az ország történelmi méltóságát is rájuk helyezné.
