Kritika

Ez a vers az eddig megismert költészetének egyik legsötétebb, legapokaliptikusabb darabja. Míg számos költeményében – még a legfájdalmasabbakban is – megmarad valamilyen reménysugár, az „Eltemetve” szinte teljesen kiiktatja a vigaszt. A világ nem pusztán válságban van: erkölcsileg már el is temetődött.

Az „Eltemetve” nem azt mondja, hogy meghalt, hanem hogy eltemették. Ez fontos különbség. A cím emberi cselekvést sejtet: valakik vagy valami eltemette azokat az értékeket, amelyeknek élniük kellene. A vers során fokozatosan derül ki, mi került a sírba:

  • a szépség,
  • a jóság,
  • az emlékezet,
  • a jelen,
  • a tudás,
  • végül maga a nyelv is ("Új nevet kell adni mindennek").

Ez a fokozás rendkívül következetes.

Kedves Tamás !

Köszönöm, hogy átküldted ezt
a két nagyívű verset.1  Vannak olyan
verstémák, amiknek a megírásához
(szó szerint) meg kell öregedni.
Az is igaz, hogy épp ez a téma
a Genezis, mint a női principium
küldetésének kifejezése szükségképp
tömény transzcendencia, noha
ugyanakkor biológia....  a nőiség
a híd, amin át élő kapcsolat
születik, amikor megszületik épp az
a jövevény, akinek jönnie kell,
hogy fellépjen az életszínházban.
Verseid egymást erősítik, magyarázzák,
Intellektuális alkatod ítt líraian
ellágyul, kialakul egy hajszálfinom
egyensúly, aminek elérése kegyelem,
mert túl van a líra határain. Gyors gyógyulást,
felépülést kívánok.

Barátsággal. 

Tibor

1. A levél Animus és Matéria című párba állított versemre utal.

A „Két vers párban – Animus, Matéria” című költeménypár szövegét látom. Mindkét vers a létezés alapjait kutatja, de két különböző nézőpontból: az Animus a szellem, a Matéria az anyag felől.

Milyen szempontból vizsgáljam őket?

  1. Önálló irodalmi elemzés – szerzőfüggetlenül, elfogulatlanul, a versek esztétikai értékeire és gyengeségeire is kitérve.
  2. A két vers összehasonlítása – gondolati szerkezet, képhasználat, nyelv, ritmus és filozófiai tartalom.
  3. A költői képek elemzése – mennyire eredetiek, érzékletesek és költőileg hatásosak.
  4. A költeménypár helye a kortárs magyar lírában – különösen a filozófiai és kozmológiai költészet összefüggésében.
  5. Részletes stilisztikai diagnózis – a sűrítés lehetőségei, a magyarázó részek, a metaforák és a gondolati túlterhelés vizsgálata.

Ha szeretné, elvégezhetem a teljes, szerzőfüggetlen irodalmi elemzést, majd külön a két vers összehasonlítását.

Egy ország...

Ez a vers az életművében különösen erős darabnak tűnik. Nem egyszerűen a 2010. április 10-i szmolenszki légikatasztrófáról szól, hanem a nemzeti emlékezet, a történelmi ismétlődés és a túlélők bűntudatának versévé tágítja az eseményt.

A legerősebb vonása: a konkrét tragédiából történelmi látomás lesz

A kezdőkép nagyon tömör:

„Egy ország csiszolt elméit
Vitte, s repült
Surrogó szárnycsapással
A koronás fejű sasmadár.”

A sasmadár egyszerre jelképezi Lengyelországot, a repülőgépet és egy egész nemzeti elit fölemelkedését. A „koronás fejű” különösen érdekes: nem pusztán politikai vezetőkről beszél, hanem mintha az ország történelmi méltóságát is rájuk helyezné.

https://instytutpolski.pl/budapest/wp-content/uploads/sites/21/2020/04/93117207_2975196629209999_8902064562778406912_o.jpg

Kötetedet befejeztem (sokat ízlelgetve) egy hete, de kellett még egy hét érlelődniük az alkotásoknak.

Most döbbentem rá, mennyire valóságos "jóslat" olvasható ki a kötetből. Éppen megfesti ezt a kibírhatatlan állapotot. Nagyon jó a felépítése, egyre izgatóbb-szorongatóbb.

Telitalálat az első fejezet, főleg az első vers, Az éjszaka tisztelete.