Vásárhelyi Júlia úrhölgynek.

Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom!

Hogy boldogtalanságom egész súlyát érezzem, anyánk ma Temesvárra ment. Nem lehet, nem szabad Emíliát egyedül tudnom, s azéért kegyedhez fordulok kérésemmel. Jó nagyságos asszonyom, hogy szegény, addig, míg anyja távol van, házánál tartsa. Nemes gyöngéd szíve kezeskedik nekem, hogy nagyságod a szerencsétlen nőnek teljes gondját viselendi. Csak azt az egyet kérem: őt magára nem hagyni! Az ég áldása kísérje önt, jó nagyságos asszonyom élte pályáján, s fogadja tőlem köszönetem s nagyrabecsülésemet mindazért, mit nekem s az én szegény szerencsétlen Emiliámnak tett volt. – Az én sorsom borzasztó – de remélem azt mint férfi elviselni. Mindnyájuknak egy utolsó Isten hozzád!

Arad, október 5. 1849.

S nagyságodat nagyrabecsülő

Damjanich

Barabás Miklós 1848-iki rajza.

Damjanich János (1804-1849)
honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú