Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

Gránátalma-kosár

Héra földöntúli alakját
mesébe formázta a fáma,
s lőn az isteneknek eledele,
a nagy Dárius kamrájában
míves kéz véste tiarára.

Zöld ujjú Aphrodité nyomán
fenséges bokor ült a humuszon,
s a legfelső levélpár intim
hajlatában nagy, gömbölyded
bogyók híztak pirosló harmaton.

Gyöngysorát a héj alá
rejtette az Isten, s remélte,
misztikus ereje jelkép marad,
motívum a székely kapun,
de győzött a fenség üzleti érzéke.

Angyalok gyűjtötték urnába
levét, s festettek oltárterítőt véle,
sárga virágporát keverték az
erőtlen fénybe, s transzcendenciáját
rejtették az Úr titkos szentélyébe.

Bővebben: Csontos Márta versei

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Verseim

Álomtalan fűszál
voltam,
míg meg nem születtem;

Bővebben: Ki vagyok?

Részletek

Írta: SZOKOLAY ZOLTÁN

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

EL

Hová szökhetnénk innen? – kérdezed,
de jössz mellettem engedelmesen.
Meddig jutunk el, nem tudod te sem,
mindig egy messzi pontot néz szemed.
Csak értelmezhetetlen füstjelek,
a látóhatárt összefércelő
anyagszálak, egy elnyűtt téridő.
Bolygónyi szétbombázott roncstelep.
Batyuk, motyók, kitépett végtagok,
pár ócska lábos, labda, ágyrugó,
s a jól ismert édeskés illatok,
megannyi báb, melyik lett áruló,
már mind egyforma, nem találgatod,
kihűlve, szétszakadva fekszenek.
Szökjünk el innen együtt, míg lehet.
Ameddig engedik az istenek.

Szokolay Zoltán (1956-2020)

Bővebben: SZOKOLAY ZOLTÁN VERSEI

Részletek

Írta: Tornai Xénia

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

1956 különös napjai

Nem tudta még, hogy éli túl az éjszakát.
Egy matracon kuporgott reggelig.
Ölelte lányait a messzeségen át,
és rettegett: hajnalban meglelik.

Egy szekrény zárta őt a külvilágtól el.
Még lélegezni is oly szűk a tér!
De mert családja van, hát mindent elvisel.
S lapult, akár a megriadt egér.

Bővebben: A szekrény mögött