Részletek

Írta: Lajtos Nóra

Kategória: Próza

a kis sárga telő holdat két édesítőszert a különleges narancs-fehér bohóchalat a gombostűfejnyi merkúrt a rózsaszín sziromlevelet és a fehér dolomitot a fehér dolomit lecsúszik a bohóchal is a sziromlevelekkel együtt majd az édesítőszerek következnek de a kis sárga telő hold megakad a torkán kéknek látja az asztalt elmosódik előtte a konyhakő opálos szemmel igyekszik nézni még egyszer az őt körülvevő tájra ami az ebédlő de a székeket fasornak látja próbálja felköhögni amit már nem lehet mert már a tüdőben világít sárgán és kicsit ottreked bentreked az ajtó kulcsra zárva

Bővebben: Csenddé lenni

Részletek

Írta: Gál Vilmos

Kategória: Próza

Megkötöm én a fekete kendőm, elmegyek a falusi titkárhoz, talán segít rajtunk! Megkötöm az állam alatt, szép fekete selyem, szegény Samu fiacskám, az Isten legyen velem!

Ne menj Ilkám párttitkárhoz, román az is, nem segít a magunkfajtán!

De megyek én, megyek! Drága, édes magzatomat nem hagyhatom börtönre, belehal az, szegény feje!

Mit vétett a fiacskád, Ilkám?

Azt vétette, botor gyermek, szidni merte Kádár Jánost, fenyegette ittas fővel.

Bővebben: Adjatok egy karabélyt!

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Próza

A szülőnő

Az Idő lassan folyt le arcán, akár minden idők asszonyáén. A fájdalom a várakozás örömével keveredve buzdított, a kéz az égre mutatva kért segítséget. Túlvilági jeleket várt az asszonyi gyötrelem enyhülésére.

Az orvos

A volt-lesz burkát figyelve intett türelemre, de a félelmes fellegárnyak gyors cselekvésre késztették.
Gyorsan a műtőbe! - szólt parancsolón.

Az abortuszra váró

Magzat, hát nincs senki aki megmentsen? Nem láthatod az örökös fényt, halott leszel, visszhangra váró hangod fel sem csendülhet? Nem érheti csöppnyi testedet se virág, se szellő?

Az előkészületet megszakítja a császári sebészeti parancs.

Bővebben: Angyal született -- Verspróza

Részletek

Írta: Zoltán Zsolt Varga

Kategória: Próza

Miután láttam apámon egy szokásos látogatásom során, hogy közelednek végnapjai – szemében eltompult a fény - egy kora tavaszi napon visszaköltöztem szülővárosomba, hogy bármikor kéznél legyek. Megtehettem, mert már magam is nyugdíjas voltam egy éve. Feleségem arcán a megkönnyebbülés hullámai futottak át döntésem hallatán. Sok lehettem neki az előző évben, folyton kerülgetnie kellett a lakásban. Hogy elrejtse megkönnyebbülését, szigorú feltételt szabott: amíg apámat ápolom, újítsam fel anyám romházát, hogy eladhassuk.

-Amilyen vacak nyugdíjad van, nagy szükségünk lenne arra a pénzre. – szúrt még egyet belém.

Ezért aztán nem apám zsúfolt társasházban lévő lakásába, hanem anyám lepukkant házába költöztem be és rögtön hozzákezdtem a felújításához. Hetekig csak pakoltam, lomtalanítottam, bontottam.

Naponta egyszer, délelőtt, átléptem apámhoz, és ha kellett, erőszakkal is elvittem sétálni az egyetemi parkba. Állapota szinte napról napra romlott, feledékenyebb lett, arca beesettebb, tekintete tompább. Három hét múlva már a parkba sem tudtam becipelni, le kellett ülnünk a bejárat közelében egy padra, ahol hosszú és zavaros történetekbe kezdett gyerekkoráról.

A szerző

Bővebben: Vitalitás