Művek, melyek elhangzottak az Irodalmi Szalon (OTISZ) 2025 szeptember 11-én tartott összejövetelén:
ÁMULAT
Egyként lobog fű fa rét:
Az öröm – a szenvedés
Menekülnél – benne égsz
Te vagy a lángoló egész
Te vagy a kincs az érc
Az olvadó gyönyörűség
Buborékra vésett ábra
Bérci tölgyek szárnyalása
Szív üllőjén ámulat
Ahogy a szikra száll szalad
Kígyózik a láng arany
Gyűrűiben a napra-nap
Alkonyat mely pirkadat
Elillan és ittmarad
Baán Tibor
Mivel Baán Tibor nem tudott jelen lenni a költő Az én hatványai című kötetéből a verset Oláh Tamás olvasta fel.
SZERELEM MINDEN IDŐBEN
Nagy László születésének 100. évfordulójára
Szerelem – paripán abrak,
Aranyos kupolán ablak,
Tüzeket harapó szellem.
Gyönyörűm, te segíts engem!
Szerelem – babonás örvény,
Jogokon tapodó törvény,
Hatalom csaholó elven.
Gyönyörűm, te segíts engem!
Csatazajt daloló zászló,
Ütemét ereken játszó;
Haragon nyugalom-tenger.
Gyönyörűm, te segíts engem!
Szerelem – borom és vérem,
Mit a vágy heve tart éhen
Zamatot kereső nyelven.
Gyönyörűm, te segíts engem!
Eleven, datolyás oltár,
Sebeken hegedő zsoltár,
Palotám a világ ellen.
Gyönyörűm, te segíts engem!
Budapest, 2025. augusztus 5–8.
Tornai Xénia
Részlet A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM
című esszénovellából, amelyben egy professzor és egy egyetemi hallgató cserél eszmét Romain Rolland Jean-Christophe c. regényfolyamáról:
– Gondold meg! Egy majdnem ezerötszáz oldalas regényfolyamot éltet a vállalkozás, hogy művész főszereplője hazát cserél a franciák felrázásának programjával: csináljanak végre valamit. De mit?! Sok tömör idézettel fárasztottalak, s nem volt közöttük egy sem, amely megnevezte volna e program célját. Nem véletlenül. Mert ilyen nem fordul elő a könyvben. Egy bekezdés erejéig sem! Ám ott van az árulkodó mondat: „Céllal vagy céltalanul, de el kellett határoznia magát.” Céltalanul! Mert csak az aktív részvétel élet, ugye, a tétlenség halál. A tizenkilencedik századiak kiábrándultak ugyan a forradalomból, de már rákaptak az ízére, maradt a félresiklott újíthatnék. E monumentális mű az öncélú aktivizmus vádló emlékműve. Zárványként őrzi az eredeti semleges igényt, amelynek eszeveszett következménye lesz majd az egyik ágon a bolsevik, a másikon a fasiszta totalitarizmus. Ama művész nem egyedüli képviselője volt a nyugtalan igénynek, csupán érzékeny hangadója. Ha anyanyelvi műveltsége francia lett volna, akkor talán fülében csengenek Pascal szavai: „Rájöttem, hogy mi az emberek legnagyobb baja: nem tudnak szép csendesen megülni a szobájukban.”
– E kegyes intelem követése sok értékes vívmánytól fosztotta volna meg az emberiséget – fölényeskedett Kele.
– Talán, de végzeteseknek is elejét vette volna.
Bárány László
ÉRTÉK-MÉRTÉK
Bő az a köpönyeg,
lehet hát forgatni,
magadat, barátom,
több színben mutatni.
Figyelni és várni,
mit kíván az érdek,
arcfesték vagy púder
alája beférnek.
Dörgölőzve kopik,
fényesedik a bőr,
ne csodálkozz majd, ha
szíven talál egy tőr!
Felfejtve igazat,
leleplezve, ki vagy,
a sok érdekbarát
örömtelenül hagy.
SZÁRNYALNI VÁGYTAM
Eszmélő gyermekként gyakran éreztem,
az akkori világ nem nyúl érettem.
Bányász férfi, paraszt lány gyermekének
másként szólt tanítás, vagy zengett ének.
Titkon álmodozva szárnyalni vágytam,
de nehéz órák görbítették hátam.
Tettem, ami gyermeki erőmből telt,
kitörési vágy nyújtotta a hitelt:
szorgalom, tanulás, szilárd fegyelem
adhat kamatozó alapot nekem.
Elveim útján vezetve megéltem
nem csak ily munkának terem az érdem.
Felnőve láttam, nem lett más a világ:
taposó érdeknek nyílhat sok virág.
Szepesi Zsuzsanna
ÉJBE TŰNŐ
Agyalok serege zúdul
sürgető kegyelemmel
a fuldokló városokba
köpenyük szegélye
suhogtatja a vézna
fák lombjait
fölcserélhető arccal
üresen bámulunk
az éjbe tűnő égre
csak a gyermekek szeme
tárul rá az aszfaltra
hullt csillagporra
FÉNY AZ ANYAGBAN
A fény az anyagban
percről percre
ölelkezik leesése
testet öltött
fokozataival
minden ponton
teljességgel
odaadja magát
kioltja sugarát
folyton újjászületik
színekké formákká
feltámadásáért annak
Aki elhullatta…
Baka Györgyi
ÉBREDÉS
Megadón emelkednek
a fák karjai, szomjasan
kortyolnak a résnyi kékből.
A hajnal tömör foltjai
kúsznak a tűzfalakra,
a házak vak szemei
még álmaikat őrizgetik.
Ráncot vet a csendre
a villamos síró kereke.
A szemetes fojtott köhögéssel
kukákat hág gyors ütemben.
Fekete sereg tollai villognak,
a nyugat felől támadó szélben,
károgva figyelmeztetnek
utolsó utunkra.
Oláh Tamás
VALAKI ŐRJÖNG
Valaki őrjöng lent a parkban,
hajnali három óra van.
Ki üvölt ily nekivadultan,
kérdezem (ébren) önmagam.
Ki dühöng ily eszeveszetten,
mint aki éppen most szökött
Lipótmezőről, ahol egykor
kábán bölcsődalt dörmögött.
A nagyváros magába szívta
az őrület maró savát,
naponta látom erre-arra,
villamoson, utcákon át,
a képtelenség sokszorozza
az elmebajt, a borzadályt,
és nincs, aki újra kinyissa
a gumicellás palotát.
Valaki őrjöng lent a parkban,
hajnalodik, de nappal is
terjeng a fékevesztett dallam,
szórt hangon szól, szörnyen hamis,
fel sem tűnik a hangzavarban
a mímelés, a majmolás,
az egyre-másra újraformált
áruvédjegy: az árulás.
Ez lesz a holnap új zenéje?
Értelmet vesztő dürrögés?
Gátlástalanság szenvedélye,
vagdalkozó jövés-menés?
„Az árulás nem teljesítmény”,
aki mondta, annak hiszek,
szenvedte, tűrte, végigélte,
tudja, mit rejt az őrület.
Valaki őrjöng lent a parkban,
hontalanok álmába túr,
őket gyötri, holott nekik csak
földkupac jut fejtámaszul
és némi csend, az álszabadság
vigaszdíja, csöpp nyugalom,
ezt túrja szét, ezt dózerolja
az őrjöngő e hajnalon.
Turbók Attila
A VERS-KULCS vándordíjat első alkalommal, a tagok titkos szavazata alaján TURBÓK ATTILA vehette át.
