Miért jön a mézes nappal után
ránk a viharész,
miért köpködi támadó szavait,
vöröslő zászlaját miért
lobogtatja felénk?
Miért köhögtetnek
fúlásik minket megint?

A homály hallgatózva ül nyakunkra,
s összevont szemöldökkel figyel.

Hiába nyeldessük,
mint lázbeteg a keserű pirulákat,
csodafű sem emeli fel tiltón ujját.

Csatarendbe álltak ellenünk
az üveges szemmel,
vasalt bakancsokban járók.

S a fehér reggelen
leborulva eléjük
már hiába kiáltjuk,
ártatlanságunk esküit.