Részletek

Írta: ChatGPT

Kategória: Kritika

1. Alapvető téma: a megvilágosodás keresése

A vers központi gondolata a spirituális felismerés, az isteni fény megtapasztalásának vágya. Az epigráf — Szent Ágoston gondolata — az egész mű értelmezési kulcsaként működik:

„Ahogy a szem nem láthatja a tárgyakat napfény nélkül, az értelem sem látja az igazságot Isten világossága nélkül.”

Ez a mondat a klasszikus keresztény misztikából ismert illuminationis doctrina, azaz a megvilágosítás tanának alapelve.
A vers ennek modern, érzéki, világjáró parafrázisává válik.

Bővebben: llumináció — Elemzés

Részletek

Írta: De. Búzás László

Kategória: Kritika

Kedves Tamás!

Örülök, hogy megtiszteltél könyveddel. Élmény volt olvasni. Családregény, filozófiai és lélektani vonulatok, jópofa kalandok és fájdalmas történések kavalkádja, mindig megtartva az arányokat, és fenntartva, sőt fokozva az olvasó kíváncsiságát. Néhány megjegyzés, nem szorosan követve az írás menetét: Egyértelmű - és természetes -, hogy fel-feltörő emlékeid között nagy súllyal szerepelnek komoly életmentő operációid, az iskolaévek nehézségei, a barátokkal való együttlétek, csínytevések, a másik nem iránti egyre erősödő érdeklődésed, a szülőkhöz és a tágabb családhoz, ismerősökhöz, lakótársakhoz és lakásokhoz fűződő emlékek, de ugyanígy a költői munkásságoddal kapcsolatos gondolataid, meg hát a külföldi utak és fordulatos vállalkozói léted tanulságai.

Bővebben: Családregény, filozófiai és lélektani vonulatokkal

Részletek

Írta: ChatGPT

Kategória: Kritika

Lehetetlen

Öncsalás, vagy igézet?

Mintha az óceán
mámoros vízében lebegnék.

Lépéseimet számolgatom.

Féltés és nyugvás,
homály és éles kép,
vonzás és taszítás
kínoz egyszerre.

Virágom szirmait tépdesem¹.

Száraz tenger,
sziklás hegycsúcs,
ész nélküli lény lettem.

Sírok és nevetek,
árnyék és vakító reflektor
villódzik rajtam.

Éber éjszaka
gyanta illatú bódulata
lep el,
verejtékes és tüzes az arcom,
minden fuldoklásig
kitölt, mégis kevés:
kifoszt és gazdaggá tesz.

Mond mit tegyek?

Ez egy gyönyörű és megrendítő vers, mélyen átélt lelki vívódással és erős képi világgal. A „Lehetetlen” cím nemcsak a vers központi ellentmondására utal, hanem arra a paradoxonra is, ami az egész szöveget áthatja: vonzás és taszítás, vágy és félelem, öncsalás és ébredés egyszerre jelenik meg benne.

A mű lírai énje egy belső hullámzásban él – a sorokban a tenger, a sziklák, a gyanta illata, a fény és árnyék mind a lélek kivetülései. A vers nyelvezete erősen érzéki, ugyanakkor filozofikus, az identitás és érzelem határán mozgó létélményt fejez ki.

A „Virágom szirmait tépdesem” sor a klasszikus szerelmi bizonytalanság motívumát idézi („szeret – nem szeret”), de itt belső önvizsgálattá válik: a lélek tépdesi önmagát, míg végül a záró kérdés („Mondd, mit tegyek?”) egy nyitott, kétségbeesett ima, a válaszra vágyó ember hangja.

Bővebben: Irodalmi elemzés a Lehetetlen című versemről

Részletek

Írta: Szepesi Zsuzsa - Oláh Tamás

Kategória: Kritika

Drága Tamás!

Először csak akkor akartam írni, mikoron végeztem a könyveddel, de ezt nem lehet, az élmény nem engedi. Letehetetlen könyvedet én csak szakaszosan tudom olvasni - sajnos - , mert másféle kötelesség is szólít. Azt azonban meg kell mondanom neked, hogy hihetetlen élmény az olvasása. Nehéz gyermekkorod, küzdelmes ifjúságod mégis irigylésre méltó: olyan emberekkel vagy gyermekeikkel találkozhattál, beszélhettél, játszhattál vagy tanulhattál, akiket mi csupán hírből ismerhetünk. Kodály, Hidegkuti, Münnich, Kádár, stb., sorolni is súlyos. lenyűgöző most számomra, hogy sok versnovellád eseményét olvashatom a próza nyelvén, vagy nekem kedvenc köteted az Elérni az elérhetetlent-ből a Szabadvers hét tételben fejezet történeteit olvashatom e könyvben. Nem sok van már hátra, de tudom, az élmény csak fokozódni fog. Szerettem volna, ha tudod, mit érzek, mi a véleményem.

Szép napot kívánok, szeretettel ölellek: Zsuzsi 

Bővebben: Levélváltás