„Kínok sűrűjében, mint vad
bújnak el ők mind
Sújtva magukban az embert,
Ulro álmaiban.”
William Blake
(Deák László fordítása)

Ulro fái közt
lebegő lomb-felhőben
arcodat látom

karodban ringva
áramlat hátára vesz
majd tovasodor

keress az árnyban
nem kelt még föl a hajnal
keress még tovább

keress a fényben
bontsd meg a szoros ruhát
keress még tovább

ölelésed nélkül
szétfoszlok az időben
nézhetsz utánam

*

­

lepkeszárny villan
az élet lenni látszik
párás ködgomoly

sebzett madárszem
a szellem ájultságban
semmi végleges

kék konyhai gáz
kisiklik lelkem számon
robban a hajnal

*

holdteli éjen
miféle kapuk nyílnak
csukódnak bennem

csattog a zápor
keskeny mosolyú felhők
fogsora villan

vizek sodrában
szerelem hányadéka
vérrögös pára

hiányod örvény
felhasadó sejtjeim
tengermély álma

*

mohazöld kövek
hasamon hangaszálak
szemedben ég-kék

estére már csak
visszavont álmok görcse
Ulro erdeje