Oláh Tamásnak
A csicsergő lét befelé bontja
benned szirmait.
Már nyolcvan éve várod a rügyek
hajnalillatában az ébredő tavaszt.
Elmosódott képek nyílnak minden
tulipánvirágzáskor édesanyád
pirkadó mosolyává.
Az öntudat rebbenése előtti derengés
élesedik hangokká, válik fogható
bizonyossággá egyetlen pillanatban.
Innen tudod, mikor születtél.
Érzed az anyamell halvány bőrének
érintését ajkadon,
és visító követelésed az alaktalan
homályban kéjesen kielégül.
Nyelvbimbóid csordultig jóllaknak
a meleg fehérség anyaillatú, édes
vigaszával.
Gyermekébredésed legelső asszonya
köszön vissza minden cipősark-
koppanásban.
Nyílik és csukódik az emlék.
Egymás felé tárt karok
erőszakkal eltépett ölelése,
éjszakai menekülések
véget nem érő zsibbadása
és görbült szájú alkonyatok
vörös fátyola lebben el
ábrándos pilláid előtt.
És a nyári hőség vetített
délibábjában,
kerek szeművé rémült kisfiú,
újra látod a villamoson
a mama csupasz csuklója köré
záródó bilincset, melyet érthetetlen
alázattal stigmaként viselt.
A mezők gyengéd ringatózása,
a szellő langyos simítása
még mindig ifjú mód kócolható
hajfürtjeid között
és egy karcsú lány feléd villantott
mosolya életre kelti nem távolodó
alakját az örökben.
Te hallod, tapintod őt ma is.
Én csak testetlen melegét érzem,
és a kötést, mely összetart téged vele.
Pókfonál szálánál vékonyabb,
végtelen erő.
A választott társ felé növesztett
csápjaidban él még ily delej.
Nem tudhatom, szemed huncut
ferdesége, kacagásra nyíló ajkad
íve vagy hirtelen felhorgadó
ingerültséged menekedett-e át
a gének anyai spirálján,
de gyanítom:
a köldökzsinór rándítását
még érzed a hasad közepén
dudorrá nőtt csomóban.
Nem ereszt a lüktetés, mely
kilenc hónapig egy ütemre pulzált
az érted növesztett hegyi barlang
járataiban.
Ami közös volt egykor,
többé el nem választható soha.
Mert az idő nem múlik el
az évekkel, csak átöröklődik:
lélekké tágul, emlékezetté boltosul,
és fénnyé oldódik.
A kávé illatában, az ébredő
hajnal legelső sugarában
a dombhajlat felett
és egy hűséges tekintet ölelésében
ott marad veled örökre.
Áldassék nyolcvan éved
minden pillanatáért édesanyád!
Budapest, 2024. április 9.
Megjegyzés: elhangzott 2024 április 18.-án Oláh Tamás 80. születésnapi összejövetelén.
