Sír vagyok, elhullott magyaroknak sírja, Mohácsföld,
     Mely vérből nevelek gyász telekimre mezőt;
De ne pirúlj, oh honfi, azért eljőni sikomra,
     Had-gázolta határt látni s az árva Cselét:
Kart és férfikebelt vive itt a harcba magyar nép;
     Sors erejű számmal győze az ozman erő.

"Mely föld ez, mi virágzó tér az öreg Duna partján,
     Melyen sárga kalász rengedez és buja fű?"
Nyögve felel, s csak alig hallatva s keservesen a föld:
     "Hír temetője Mohács, s a magyar átka nevem."

1830 októbere előtt